Én csak álltam, nem tudtam, merre nézzek. Itt három, ott öt, kettő… negyed óra múlva tíz, húsz, száz. Ültek az avarban, száguldtak a széllel, reppentek maguktól, emelkedtek, süllyedtek, lebegtek. Hátha nincs időtök olvasni, a lényeget írom az elejére: menjetek ki még ma-holnap este egy…

Ezt a cicát a Diósgyőri vár alatt, egy kerítés tetején láttuk meg. Március közepe volt. Eső után napsütés. Biztos vagyok benne, hogy számára a környéken ez volt a legjobb hely.