A blog nem a kásahegyről szól, de azért jó átgondolni.

A tiéd mi? Szereted, vagy magad mögött hagynád? Bosszant, vagy feltölt? Fásulttá tesz, vagy felpörget?

Az enyém?

Egy szép család szép feleséggel (már huszonöt éve), három gyerekkel. Családi ház hitellel. Kert a kötelező fűnyírással, gaztalanítással, elmaradt feladatokkal. Kiégő fűvel, rozsdásodó kerítéssel. Kása, kása, kása. Mindenhol.

Helyben lévő munkahely családias légkörrel. Pénzhiánnyal. Hóról-hóra visszatérő, rutinszerű, unalmas adatszolgáltatásokkal. Tegnapra kellett volna határidőkkel, sokszor értelmetlen feladatokkal. Millió számmal az Excel-ben és mindenféle adatbázisban. Állandóan változó szabályozókkal. Akkor is el kell ma küldeni, ha mindjárt éjfél – frusztrációkkal. Kása, kása, kása. Mindenhol.

Már megint reggel, MIÉRT? Most feküdtem le! Ki megy előbb a fürdőbe? És a reggeli biztosan megint kása legyen? Leviszel a buszhoz? Már megint dugóóóóóóóóó. Pedig kisváros. Mikor kellene indulni, hogy ezt megússzuk? Ki megy a boltba? Tényleg mindenki pont most, pont itt akar vásárolni? Kása, kása, kása. Mindenhol.

Nem érek oda az oviba! Én vagyok a legrosszabb szülő? Mi legyen a vacsora? Belefér még ma a fűnyírás? Locsolni is kellene. Minden kiég, pedig hol van még a nyár??? Kása, kása, kása. Mindenhol.

Hoppá… itt egy mazsola. Ha belegondolok, volt több is napközben. Észreveszem?