Nem baj, ha nem is szereted a mazsolát.

Ha így van, legyen neked gumicukor. Vagy pitypanglevél nyersen. Egy szem málna, vagy egy tál eper. Bármi, amit szeretsz.

És az sem baj, ha a kedvenced a kása. Sőt, tényleg fantasztikus, ha az a kedvenc dolgod, amit állandóan (t)enned kell. Bárcsak mindenkivel így lehetne. De azt gondolom, még a kedvencet is megfűszerezi valami más.

A mazsola, amiről a blog szól, nem világraszóló. Nem drága. Nem elérhetetlen. Nem szenzációs. Nem kell hozzá hónapokat tanulnod. Nem kell egyedül fogyasztanod. De nem kell tömeg sem hozzá.

A mazsola a legtöbbször itt van a közelben. Talán pont az orrod előtt. Már ezerszer elmentél mellette. Sokszor észrevétlenül körbevesz. Persze, van, hogy mozdulni kell érte. Talán pont az benne a mazsola, hogy mozdulsz.

A mazsolától megvidámodik a lelked. Békesség tölt el, amit át tudsz adni másnak is. És persze nagyobb örömmel indulhatsz tovább enni a kásahegyet.

Szép dolgokról szeretnék mesélni.

• Helyekről, napokról, időről.
• Színekről, illatról, ízekről.
• Erdőkről, tavakról, hegyekről.
• Otthonról, teraszról, kertről, szobáról.
• Könyvekről, zenéről, filmekről.
• Virágról, madárról, bogárról.
• Sétáról, túráról, kirándulásról.
• Családról, barátokról.
• Beszélgetésről és hallgatásról.
• Fényekről, sötétről, hangokról és csendről.

Szép dolgokról. Amikkel mindenki találkozhat, és amiket, remélem, egyre többen észre is veszünk.